Jókai szárnyai

"E negyven év alatt bizonyára sok mindenféle eszme megfordult a fejemben, a mi regényeim meséjét kíséri, ezek az én alakjaimnak a szárnyai.

Most azt gondoltam, hogy ezeket a szárnyakat kitépem s aztán (ki nem látott még pillangó-szárnyakból összerakott képeket?) ilyen képeket csoportítok belőlük.

Íme a csoportok:

Gondolkodtam rajta, hogy mi czímet adjak e gyűjtemények? A költészet philosophiája? - vagy A szellem zónái?
Ezek mind nagyon kihívó, nagy hangzású nevek.

Legjobb lesz ez a czím: Negyven év viszhangja. Ez legalább indokolva van s nem hívja ki a századot a sorompóba."

/Negyven év viszhangja/

2012. május 3. Idézet : irodalom , Negyven év viszhangja

Jókai díszkiadás

Jókai műveinek nemzeti díszkiadása - mely a korszakot tekintve nemzetközi viszonylatban is páratlan vállalkozás - több szempontból is az első igazi hazai könyvsiker és kiadói bravúr volt. A sorozat a maga 100 kötetével és 6000-et is meghaladó eladott sorozatszámával a könyvpiacon soha addig nem látott méretet öltő vállalkozás volt, melynek létrejötte több hazai könyvkiadó együttes munkájának köszönhető.

A díszkiadás megjelentetésének gondolata a huszadik század talán legnagyobb formátumú könyvkiadójától, Révai Mór Jánostól származott.

A rendhagyó ötlet okozta dilemmára így emlékszik vissza Révai: "Magyar kiadónál minden terv alphája, hogy leül az íróasztalhoz és megcsinálja a kalkulust, aztán minden terv omegája, hogy szépen elteszi a tervét - jobb időkre. Ez az omega ölte volna meg a Jókai összkiadás szép tervét is, mert a számok óriási magasságra nőttek, minél többet számoltam, és lehetetlennek látszott hazánkban ily vállalatot megindítani. Szinte sajnáltam, hogy Jókai oly sokat írt, hogy önmaga tette lehetetlenné műveinek összkiadását. Azonban a terv nem engedett nyugodni, elfogott az a bizonyos láz, amely a tervelőt nem engedi pihenni, és attól tartottam, hogy valaki megelőz avval az ideával, mely voltaképpen oly kézenfekvő volt."  A díszkiadás elindításához - Révai számításai szerint - minimum 1000 előfizetőre volt szükség, hogy a kiadó ne károsuljon, amellett, hogy a sorozat árának felét, de minimálisan 100 000 forint a Jókai-ünnepen átadathassék a szerzőnek.

Leginkább maga Jókai kételkedett a terv kivitelezhetőségében. Révai már említett emlékirataiban a következőképpen beszéli el az író szkepszisét: "Előadtam neki az egész tervemet, a keresztülvitel módozatait lehető részletesen - ő nyugodtan meghallgatott, néha elmosolyodott, mikor pedig befejeztem, azzal a lakonikus kérdéssel főzött le:

- Hát meg van maga bolondulva öcsém? Hiszen az én munkáim több kiadó kezébe örökre le vannak kötve, azok meg nem fognak lemondani jogaikról, azután meg hol vesz maga ezer embert Magyarországon, aki annyi pénzt ad munkáimért, mikor úgy is sok példányban vannak elterjedve."
Jókai a magas szerzői honorárium miatt is kételkedett abban, hogy az előfizetők száma elérheti az ezret. Épp ezért az előkészületi tárgyalások alatt folyamatosan licitálta lefelé saját honoráriumát előbb felére, majd harmadára, sőt - mivel a terv megvalósítása egyre inkább szívügyévé vált - végül arról lemondani szándékozott. Révai azonban mindvégig hitt az első számítások szerinti terv megvalósíthatóságában, s nem fogadta el Jókai ajánlatát.

A Jókai szerint is súlyosabbnak ítélt akadály - a kiadási jogok összekuszáltsága - azonban valóban majdnem meghiúsította a kiadás létrejöttét, ugyanis a Jókai-művek kiadói jogával nem egy, hanem több könyvkiadó rendelkezett. A legnagyobb ellenállást a legtöbb, illetve a legkevesebb kötet első kiadási jogát birtokoló vállalatok, a Franklin Társulat és a Légrády támasztották.

Jókai, aki folyamatosan figyelemmel kísérte a lapok híradásait, 800 előfizető körül járván tréfásan jegyezte meg Révainak: "Nagyon sok aláírónak kell még beérkeznie, mert az eddigiek többnyire ismeretlenek előttem."

A díszkiadás első előfizetője József főherceg volt, aki három példányban rendelte meg a sorozatot; az ezredik előfizető 1894. január elsején jelentkezett. A kiadáshoz szükséges 1000 aláírás fele alig három hét alatt gyűlt össze, s miután a számos olvasói kérésnek engedve lehetővé vált a részletfizetés lehetősége, a január hatodikai ünnepre az 1800-at is meghaladta a megrendelői névsor. Ezer megrendelésre volt szükség, hogy egyrészt a nemzeti díszkiadás terve megvalósítható legyen, másrészt a jubiláris költő százezer forint honoráriumot kaphasson.

Az eredeti terveknek megfelelően háromféle sorozat készült el, amely szedését tekintve semennyiben, csupán papírminőségében és kötésében, illetve részben formátumában különbözött. A sorozatok köteteinek mindegyike 20 ívnyi terjedelmű volt, ívenként 3700 betűvel, amelyeket garamondból szedtek.  Az ún. jubileumi díszkiadásból - mely könyvárusi forgalomba nem került - összességében 1950 darabot nyomtattak ki, hisz a jubileumi ünnepségig ennyi aláírás gyűlt össze. A jobb minőségű, vastagabb papíron közzétett kötetek mindegyikének elején Jókai arcképe található, s a szerző egyenként dedikálta őket.

Ugyanebből a jubileumi díszkiadásból 20 sorozat japán papírra nyomattatot ki, s ebből az ún. amateur kiadásból rendelt például Ferenc József, Erzsébet királyné, gr. Eszterházy Miklós, Eötvös Lóránd és Révai Mór János is. További 4050 sorozatot tett ki összességében a nemzeti kiadásként elhíresült, ám a korai szerződési szövegeken és nyomdai mintanyomatokon népies kiadásként nevezett változat, mely nem nagy, hanem kis nyolcadrét alakú volt, s valamivel gyengébb minőségű papírral került könyvárusi forgalomba.

A teljes nyomdai munkálatokat a Franklin Társulat mint a legnagyobb nyomdával rendelkező könyvkiadó vállalta magára. Megfelelő méretű kapacitással, betűvel azonban ők sem rendelkeztek, így új betűöntő gépeket kellett felállítaniuk. A kiadás és a nyomtatott munka tipográfiai szépségét az is biztosította, hogy minden betűt csak egyszer használtak fel.

A teljes sorozat öt év alatt került az olvasók kezébe úgy, hogy az előfizetők félévenként 10 kötetet kaptak. Ez volt ugyanis az a kapacitás, amelyet a kiadó, a nyomda, valamint Jókai is teljesíteni tudott. Jókai ugyanis vállalta, sőt ragaszkodott is hozzá, hogy a szövegeket maga válogathassa össze, s a szöveggondozást is maga végezhesse el. Eötvös Lórándhoz címzett levelében, a munka végeztével írja:
"...ilyen nagy halmaz munkában a hiba is sok. Azt senkinek nincs joga kiigazítani: egyedül magának a szerzőnek. Én magam helyreigazíthatom a nagyobb hibákat, tévedéseket, kirostálhatom a vadócot: a mit kívülem más nem tehetne, az irodalmi egyéniség meghamisítása nélkül."

A századik Jókai kötet a jubileum napjának ötödik évfordulójára jelent meg pontosan, ahogy a kiadó ígérte.

A jubileum alkalmából született sorozat nagy sikert aratott az 1900-as párizsi világkiállításon: a Grand Prix-t, a kiállítás nagydíját nyerte el.  Jókait a díj alkalmából a francia köztársasági elnök, Émile Loubet is fogadta, díszlakomát szervezve tiszteletére.

 

Forrás: Rózsafalvi Zsuzsanna - Ötvenéves aranylakodalom a múzsával

2012. április 19. Érdekességek :

természet

"És mostan, legvégül, hadd szóljak rólatok, leghívebb munkatársaim, segítőim, gyámolítóm: édes szép zöld fáim! akiket ültettem, magjáról neveltem, ójtva idomítottam: égnek emelkedő földi társak. Ti tudjátok, mennyit suttogtatok nekem? mennyi gondolatot hullattatok alá virágaitokkal? hányszor kerestem nálatok eszmét, felüdülést? mennyi álmot, ábrándot árnyékoltatok be? egész világ üldözése ellen hogy rejtettetek el? szívnek nehéz háborgásait hogy csendesítettétek el ? Ha egyszer valaki idejön, azt kérdeni, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok el neki, hogy ti is ott voltatok akkor.

A szabad természet volt az én sokatírásomnak legfőbb, legmélyebb titka!"

/Negyven év viszhangja/

2012. április 9. Idézet : elete , Negyven év viszhangja , termeszet

röpít

"A jó fordító és a jó kiadó az írónak az, ami a szárny a madárnak. Egy toll még nem röpít el."

/Negyven év viszhangja/

2012. április 5. Idézet : irodalom , Negyven év viszhangja

kiadó

"Én professionatus író vagyok negyven év óta. Szépirodalmi munkáim jövedelméből élek, tisztességesen, jogosult igényeimnek megfelelő módon. Akik ebben segédkezet nyújtanak, akik a közönség részvétét számomra fenntartják, terjesztik, méltók rá, hogy hálás emlékezettel kronológiai sorban felemlítsem őket.
Magyar kiadóim voltak: Hartleben Adolf, Heckenast Gusztáv, Emich Gusztáv, Müller Adolf, az Athenaeum, a Franklin-Társulat, Pfeiffer Nándor és István, Ráth Mór, Révai testvérek, Stampfel Károly, Abafi - és a Nemzeti Színház. Munkáimból magyar nyelven mintegy két millió kötet számra menőt terjesztettek el."

/Negyven év viszhangja/

2012. április 1. Idézet : elete , irodalom , Negyven év viszhangja

bírálat

"És én egyátaljában nagyon tisztelem a bírálókat. Köszönöm, ha velem foglalkoznak, s tanulok tőlük. Petőfi mindig becézett, annak minden nagyon jó volt, amit írok. Ez elrontja a fogat. A kritika keserű, de gyógyít. Sokat köszönök Gyulainak, még többet Aranynak és Keménynek, akik, ha nem nyilvánosan is, de magánhasználatra szánt bírálataikban olykor kegyetlenül bántak velem, s nagyon jót tettek vele."

/Negyven év viszhangja/

2012. március 15. Idézet : elete , irodalom , Negyven év viszhangja

újdonság

"Kerestem a rendkívüliségeket, a soha meg nem történteket. Ambícióm volt, olyan helyeken járni, ahol még pegazus patkója nyomot nem hagyott."

/Negyven év viszhangja/

2012. március 12. Idézet : elete , irodalom , Negyven év viszhangja

befolyás

"Petőfi befolyása nagy tényező volt pályám kezdetén. Az ő fényes sikerei buzdítottak engem is. Bámulói voltunk mind a ketten a francia romantikusoknak, azután Shakespearenek, Byronnak, Shelleynek; - első műveimen észrevehető a Hugo Viktor és Sue Jenő bálványozása; csak a humorisztikus munkáknál érvényesül valami önállóság. "

/Negyven év viszhangja/

2012. március 11. Idézet : elete , irodalom , Negyven év viszhangja

Kecskemét

"elküldött az áldott levegőjű Alföldre, Kecskemétre, a jogi tanfolyamra. Áldott legyen érte! Mert itt lett belőlem ember; e derék tősgyökeres magyar városban: és különösen itt lett belőlem magyar író. Itt ismertem meg az igazi népéletet, a maga kifogyhatatlan változatosságában; a néphumort, a puszták világát, egész írói működésemnek az alaphangulatát itt sajátítottam el"

/Negyven év viszhangja/

2012. március 10. Idézet : elete , magyar , Negyven év viszhangja

gyakorlófeladat

"Ez alatt mindennapi gyakorlataim voltak a rhetorica és a poézis feladványai; de azok (hála Istennek!) mind elégtek a padláson Komárom bombáztatása alatt; nem kell rettegnem, hogy valaha kinyomtatják."

/Negyven év viszhangja/

2012. március 4. Idézet : elete , irodalom , Negyven év viszhangja

kezdet

"Az elemi iskolában volt egy kedves tanítóm, Székely János; lecke után sokszor ott tartott s mesélt nekem régi szép adomákat Mátyás királyról, Mária Terézia udvari bolondjáról, találós meséket, amik közül egyre emlékezem: az elseje mindig fúr; a vége, lány előtt csipked s szúr: ha kitalálod is furcsa, ha nem találod is »furcsa«. Ez aztán arra buzdított, hogy én is csináljak találós mesét; még pedig versben. Az első siker arra buzdított, hogy még merészebb kísérletet tegyek.
Volt egy utcán járó bolond a városban, aki mindig azt kiabálta, hogy 'urak a papok!' (nem is volt egészen bolond). Erről írtam verset. Egyszer odafenn járt Komáromban Tóth Lőrincz, akkor épen a tudós akadémiától pályakoszorúzott költő, (Komárom a poéták hazája); meglátta az én két versemet, elhozta Pestre, kiadatta az egyiket a Regélőben, a másikat a Társalkodóban, alányomtatva az egész nevem praedicatumostól, az életkorommal együtt: kilenc éves. - Ez volt a fátumom. Ezzel el voltam jegyezve a múzsának. El volt döntve, hogy nem lesz belőlem se szolgabíró, se vicefiscalis."

/Negyven év viszhagja/

2012. március 3. Idézet : elete , Negyven év viszhangja

[ felhívás ]

"az egészség az első alaptőke, amely a többi gazdagságot meghozza."

/Útleírások, Budapesti élet/

Ilyen alaptőkére lenne szüksége egy régi kedves osztálytársnőm bátyjának. Sanyinak ugyanis csontvelődonort keresnek.

Egy vérvétel kell csak ahhoz, hogy az önzetlen segítők bekerüljenek az adatbázisba. 
Akit kiválasztanak donornak, annak ma már a véréből is ki tudják vonni a szükséges őssejteket egy 4 órás vérvételhez hasonló eljárással.

http://www.facebook.com/Csontvelodonor

2012. február 26. Széljegyzet :

gyermekkor

"Milyen angyali élet volt annál a mi házunknál! Soha sem hallott ott egy haragos szó. Testvéreim szerették egymást, engemet még jobban. Mikor kis gyerek voltam, iskolába mentem, Eszter nénémnek a házajtóból utánam kellett addig nézni, míg az iskola kapuján befordulok. Nagyon félénk voltam. Három tárgya volt különösen félelmem fantáziájának. Azok a nagyszakállú zsidók, - azután a veszett kutyák - és az élve eltemettetés. Ez az utóbbi rém annyira üldözött, hogy egy kis papírra felírva szüntelen a derekamra kötve hordoztam a végrendeletemet, (8 éves gyerek), amiben arra kérem az anyámat, hogy ha meghalok, ne temettessen el felboncolás nélkül. - Leghamarabb kibékültem a zsidókkal: az élve eltemettetéstől nem rettegek, halva se temetnek már el engem! hanem a kutyáktól még most is félek s bot nélkül nem járok az utcán."

/Negyven év viszhangja/

2012. február 26. Idézet : elete , Negyven év viszhangja

öt krajcár

"Visszaemlékezem rá, hogy egyszer kis gyermekkoromban felvitt magával az apám a városházára, ahol a hivatala volt, s megmutogatta a nagy vasládákat, amik mesterséges zárakkal nyíltak fel, s azokban azt a sok mindenféle csillogó és penészes pénzt. Egy hivatalnoktársa is jelen volt, az ellenőr. Egy gömbölyű fatányérban álltak a legkisebb ezüst pénzek, ötkrajcárosok. 'No, végy el belőle magadnak egyet!' monda az ellenőr. Szép fényes újveretű pénzek voltak. - "Nem szabad, az a másé" mondám. 'Igen, de én ahelyett egy ócska ötöst teszek vissza a magam zsebéből' biztatott a jószívű gyermekbarát. Erre aztán bátorságot vettem magamnak egy ötöst kiszemelni a sok közül. De nagyon égette én nekem az az ötös a markomat. Mégis csak olyán pénz ez, ami az én apám gondviselésére van bízva. Mikor senki se nézett oda, visszatettem az ötöst a tálkába. Mikor az apám halálával a számadásait és a pénztárt átvették : öt krajcárral többet találtak benne a kimutatásnál. Ez az én visszalopott öt krajcárom volt. És én annak az ősömnek a véres kezére, aki egy török basát ölt meg, nem vagyok büszke; de az apámnak a tiszta kezére az vagyok."

/Negyven év viszhangja/

2012. február 21. Idézet : elete , Negyven év viszhangja , penz

Jókai címer története

"Maga a családomnak a címere is egy kész regény. Ütközet volt a magyar király és a török vezér között. Egy fiatal zászlótartó felfedezi a királynak, hogy a spanyol tüzérek meg vannak vesztegetve az oszmánoktól: szándékosan rosszul lőnek. 'Lőj te jobban!' mond neki a király. Erre a zászlótartó odalép az ágyúhoz, célba veszi a török vezér sátorát s úgy odatalál a szakállas golyóval, hogy a vezér halva terül el. Ez mind le van festve a címerpajzsunkon: a zászlótartó az ágyúval a veres mezőben, alatta a török tábor a félholdas sátoraival, a vezér a középsátorban: csak egy fiatal hajadon hiányzik még (az én praesumtiv ősanyám), aki a koszorút a hős zászlótartó fejére feltegye, s kész a regény."

/Negyven év viszhangja/

2012. február 20. Idézet : elete , historia , Negyven év viszhangja

földöntúli

"Előrebocsátom, hogy fatalista vagyok, ómenekben, praedestinatióban hiszek: a földöntúli világ, az életentúli élet, az érzékektől felfoghatatlan lények befolyása sorsunkra meggyőződés nálam. Egész életemen át annyi rendkívüli csoda által szabadultam meg magam kereste veszélyekből, hogy egészen theosophistává lettem."

/Negyven év viszhangja/

2012. február 19. Idézet : elete , Negyven év viszhangja , vallas

íróasztal

"Sok jó volt, amit szerettem ezen a világon, sok elmúlt már belőle: a többit itt kell hagynom. Megnyugszom benne. Hanem hogy az íróasztalomat itt kell hagynom: azt sajnálom."

/Negyven év viszhangja/

2012. február 18. Idézet : elete , Negyven év viszhangja

l'art pour l'art

"Nem tartom semmi érdemnek, hogy sokat dolgoztam; nem követelek érte se a jelenkortól, se az utókortól semmit, még azt sem, hogy olvassák. Magamnak írtam; gyönyörűségem volt benne. "

/Negyven év viszhangja/

2012. február 13. Idézet : elete , irodalom , Negyven év viszhangja

átélés

"Ha hibásak a regényalakjaim, az a hibájuk, hogy nem látom őket; mert bennük vagyok. Ha kívülről mintáznám őket, lehet, hogy jobb lábon állnának; - de mi lenne a szárnyaikból?"

/Negyven év viszhangja/

2012. február 12. Idézet : elete , irodalom , Negyven év viszhangja

kifogyhatatlan

"És amíg ezt a földglóbuszt, aminek Magyarország a neve, annyiszor körülkerültem, mennyi alakjával kellett megismerkednem az egymást váltó kornak! élők és halottak nekem modellt álltak: hívásomra most is előjönnek, változatosságban kifogyhatatlanok. Emlékkönyveimben annyi tárgy van följegyezve, hogy egy másik negyven év sem volna elég azokat mind feldolgozni."

/Negyven év viszhangja/

2012. február 9. Idézet : elete , Negyven év viszhangja

Régebbiek | Végére »